Voltunk a Nejjel a Közlekedési Múzeumban és ott kaptam telefon végre:)) ezt a gyönyörű P-24 es Pannoniát.Csináltam volna még pár fotót, de az agresszív nyugdíjas önkéntes rendőr teremőr nénike fényképező jegyet követelve rám támadt . Mondtam neki, hogy nekünk olyan nincs erre nyomatékosan felszólított, hogy vagy veszek 1000 forintért egy olyat, vagy hagyjam abba a fényképezést.Hát nem vettem.Még macerált volna, de a szeme sarkából észre vette az utánunk jövő angol házaspár vaku villanásait, sarkon perdült, és mint a farkas a bárányra úgy vetette magát rájuk.Mivel angolul nem tudott, ezért jó hangosan beszélt velük(hátha megtanulnak magyarul a szegény párák)ők meg nem értették mi van ,miért támad Pitbull néni (a Nejjel így neveztük el:)).Megsajnáltam őket és elmondtam mi a baja, Why anger Pitbull Granny ?
Tetszett nekik az elnevezés nevetve vettek jegyet.Addigra persze már egy magányos diák lányt kezdett cseszegetni, cinkosan néztünk össze.-Aháá! The new sacrefice!
Nevettünk!

Ez a versem nem ilyen vidám.de ez is én vagyok.

Amikor olyan nyelvet beszélek
Amit néha még én sem értek
A fülemben hangok vannak
A fejemben meg képek
"
Egy őszinte mosoly, ami
A mennyország vagy a pokol
Kapuit nyitja meg, és én
Nem mondhatom el senkinek
"
Szürke lelkem az Ördögnek dobva
Mellkasomban fém hegyű kopja
Ereimből az Angyalok mérgét
Csapolva fizetem életem bérét