2010. február 19., péntek

Sok évvel ezelőtt volt egy munkatársam.Mi csak Pittikének hívtuk.Remélem megvan még:)
Neki ajánlom ezt a verset.
"
Ne is törődj velem
Csak szimplán öregszem
Te azt mondod változok
De én tudom sorvadok
Fogam lazul szívem dadog
Baxxa meg emberből vagyok!
"
Kiderült hogy magas a cukra.Isten vigyázhatna rá, mert jó ember.

5 megjegyzés:

  1. Szia Pajtás.

    Mintha magamat látnám, amikor ilyen fotókat látok.
    Mondhatnám azt is: ez (is) az én világom.

    A legjobbakat!

    VálaszTörlés
  2. Apropó!

    A Margit hídon dolgozol?

    VálaszTörlés
  3. Üdv Viktor.
    Örülök hogy meglátogattál.Nem dolgozom a Margit hídon. Mi kéménymagasításokkal (is) foglalkozunk.

    VálaszTörlés
  4. Ahogy kutatok a régi céges képek között (uránbánya), sok hasonló fotóval találkozom.
    Kollégák, barátok,őszinte szeretet- még a régi átkos rendszerben.
    Amikor még nem volt muszáj hazudni.
    Mostanra már em emberek lelke is sorvad.
    Ha ilyenekkel hoz össze a sors, egyáltalán nem vagyok büszke rá, hogy emberből vagyok.
    Kedves kép, olyan "emberi".

    VálaszTörlés
  5. Kedves Kristály.

    Asszem igazad van,az emberek lelke sorvad. De azok csak szánalmas bábok.Meg lehet őket ismerni már egy kilométerről.És akkor én szép nagy ívben kikerülöm őket.
    Köszönöm hogy benéztél.
    bigvic

    VálaszTörlés